Mit jelentenek neked a tárgyak, amik körülvesznek? Lehet valaminek gyakorlati értéke, esztétikai élményt nyújt, emléket idéz, érzelmileg kötődünk hozzá, kényszeres felhalmozásból gyűlik, belső hiányt pótol… Számtalan oka lehet annak, hogyan kerülnek hozzánk és maradnak nálunk a tárgyak. Mindenki rendelkezik valamivel, de az egyáltalán nem mindegy, hogyan kapcsolódunk ezekhez az élettelen dolgokhoz.

Belegondoltál már abba, hogy tényleg szükséges és mi lesz a bolygónkon felhalmozott rengeteg és egyre több termékkel?

Ez nem egy vallásos témájú blog, mégis ide kívánkozik egy bibliai idézet:

Hiszen semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk el semmit belőle.” (1Tim. 6:7)

Ezt senki nem vitatja, ennek ellenére az életünk nagy része tárgyak gyűjtögetéséből áll. Már kisgyermek korban kezdődik, amikor a gyerek a játszótérről, oviból fél kilóval nehezebben jön haza, mint amikor elindult. A zsebei tele vannak kincsekkel: kavicsok, gesztenye, ág darabkák, elcserélt hajcsat, megszerzett kisautó.

Majd ez fokozódik, amikor a szülők a századik hajgumit, karkötőt, kindertojást, szagos radírt, csillámtetkót, újabban műtakonyként ismert slime-ot vásárolják meg. Nem beszélve a zenélő biliről, mindenkit idegesítő csengő-bongó műanyag játékokról, plüssállat hegyekről. De árulnak még nélkülözhetetlen járássegítő gurulót, integető műanyag macskát, felhúzható kutyát, baba utánzatú szörnyeket. Pedig gyerekünk talán megelégedne egy fakanállal, vödörrel, kis sárral, labdával, rongyocskával, hangya vagy hernyó nézegetéssel.

Amikor ennek a korszaknak vége akkor jön a minden napra másik mobiltok, félévente lecserélt iskolatáska, hátizsák, tolltartó, füzetborító. Már nem veszünk a golyóstollba új betétet, ha nem fog, akkor az egészet kidobjuk, mert száz forintért lehet újat venni, ki bajlódik már a betét cseréjével?

Utazások során hazafelé a bőrönd felét a bóvlik uralják, amiket egy ideig a lakásban, polcokon rakosgatunk ide-oda, majd dobozba gyűjtjük őket és ágy alá, padlásra, szekrény alsó polcára kerülnek.

Nálunk minden kedden a művelődési házban rendeznek „kiárusítás” címszóval vásárt. Lehet itt mindent kapni, ami teljesen felesleges, viszont olcsó! 100% műszálas zokni, egyszer használatos műanyag konzervnyitó, tekerős zseblámpa – ami pont akkor nem világít, amikor szükség lenne rá, műanyag étel kiszedő – ami a forró olajtól elolvad, egy hét után szétszakadó papucs, szerszámkészlet – amiből már van otthon 4-5, de sosem lehet tudni… Az nem spórolás, hanem inkább pénzkidobás, ha olyan termékeket veszünk meg, ami akciós ugyan, de igazából csak a helyet foglalja otthon.

Még nem beszéltünk a kozmetikumokról, amire természetesen bizonyos mértékig szükségünk van. Egy neves drogériában 82 féle tusfürdőből lehet választani. Miért van ilyen óriási kínálat? Azért, mert egyáltalán nem mindegy, hogy kókusz, levendula vagy barack illatú kerül a lefolyóba!

Mit csináljunk, ha van 1-2 szabad óránk? Szaglásszuk végig egy nagyobb szupermarketben kapható összes öblítőt! Figyelem! Már „aromaterápiás” illatban is kapható, amiről senki nem tudja miért különleges, hiszen ez is ugyanolyan szintetikus vacak, mint az összes többi.

Vannak családok, akiknek a szombati program a bevásárlás. Mert már nem felel meg a sarki kisbolt, ahol csak 3 féle édes kekszet lehet kapni. Mit képzel a tulaj? Bezzeg az „osanban” ötven közül lehet választani! A sarki kisbolt egy idő után feladja, bezár…

A ruhák sorsáról kisregényt lehetne írni. Megvesszük, megunjuk, kimegy a divatból, kinőjük, kinyúlik…stb. Jó esetben oda tudjuk adni ismerősnek, adományba. Vannak olyan ruhadarabok, amik már senkinek sem kellenek, ezeket szálakra bontják, újrahasznosítják, de sajnos sok a szeméttelepen köt ki. A világon több millió tonna új ruhát állítanak elő évente. Nagy részüket még leárazva sem tudják eladni.

A tárgyak gyűjtése nem új keletű. Szomorú eset, de szinte mindenkivel előbb-utóbb megtörténik, amikor hagyaték marad rá. Vannak értékes holmik, de legtöbb esetben haszontalan tárgyak kerülnek a birtokunkba. Van, aki után egy egész háznyi és padlásnyi lom marad: törött bögre, leégett lábos, egér rágta paplan, tucat zsák ruha, lyukas harisnyák, ütött-kopott bútor. Ilyenkor szembesülhetünk a túlzott felhalmozással is, amikor a szekrényből előkerül 30 darab teljesen új konyharuha, 10 bontatlan ágynemű garnitúra, egész fióknyi csomagolt zokni, sosem használt, reklám ajánlatból vásárolt beazonosíthatatlan kütyük. Nem is csoda, hogy szegény nagyi nem tudott kijönni a nyugdíjból… Itt jegyezném meg, hogy az idősek romló egészségi állapotát és éberségük csökkenését kihasználva rengeteg cég szakosodott arra, hogy csodásnak kikiáltott ál-gyógytermékeket sózzanak rájuk méregdrágán. A legtöbbről hamar kiderül, hogy semmit nem ér, csak pénzkidobás volt, éppen ezért figyeljünk oda idős rokonainkra ilyen szempontból is!

Nálunk is akad jó néhány apróság, amit bolhapiacokon próbálunk néha értékesíteni. Ha valaki járt már ilyen helyen, akkor egy-két ritkaságon és különlegességen kívül a felhalmozott felesleggel szembesülhet. Én komolyan meglepődöm, hogy miket próbálnak eladni és felvetődik a kérdés, hogy ki fog vásárolni rozsdás szöget, kulcs nélküli lakatot, foltos ruhát, működésképtelen hifitornyot, csat nélküli övet, kinyúlt hajgumit, hiányos társasjátékot, összefirkált kifestőt. De legalább megpróbálják újrahasznosításra kínálni…

Mindenki szembesült már azzal, hogy amíg régebben a tárgyak hosszú használatra készültek, van, ami több generációt is kiszolgált, addig manapság ennek ellentéte jellemző. A legtöbb hamar tönkremegy, elavul, le kell cserélni. Olcsón legyártott tömegtermékeket, élelmiszernek álcázott műételeket dobnak piacra a lehető legnagyobb profit érdekében.

A tárgyak millióit ráadásul a világ egyik szegletéből a másikba szállítják hajóval, repülővel, kamionnal, ami igencsak környezetszennyező. Ezek többsége sem létfontosságú eszköz, inkább könnyen elérhető, fillérekért megvásárolható és hamar feleslegessé váló kacat.

Vég nélkül lehetne sorolni azt a kínálatot, amit úgy próbálnak nekünk tálalni, eladni, mintha az életünk hiányos lenne nélkülük. Sem gyermekként, sem szülőként, sem idősként nem könnyű ellenállni ezeknek. És ritka az olyan ember, aki ezt minden esetben meg tudná tenni és átlát a szitán. Nem beszélve arról, hogy minden, amit megveszünk be van csomagolva, általában műanyagba. Ami azonnal a szemétbe kerül, nem kímélve a környezetet.

Sokan teljesen eladósodnak, tönkremegy az életük, mert erejükön, pénzügyi készletükön felül azonnal birtokolni akarnak kisebb-nagyobb tárgyakat. Pedig célszerűbb lenne előbb összegyűjteni a kívánt összeget, mint annak háromszorosát utólag kifizetni egy banknak.

Ezzel szemben a csodás kézműves termékeknek, egyedi használati tárgyaknak, mindennapi életet megkönnyítő praktikus eszközöknek és elektronikai cikkeknek, egészséges termelői élelmiszereknek, újrahasznosított tárgyaknak kellene előtérbe kerülniük. Persze csak akkor, ha fenntartható világban szeretnénk élni.

A felesleges tárgyak nélkül is lehetnénk boldogok, semmi szükségünk ennyi mindenre! Amikor legközelebb vásárolni vagy nézelődni mész gondolkodj el, hogy mire is van tényleg szükséged és csak azt vedd meg! Sokat lehet spórolni azzal, ha nem költesz olyan dolgokra, amiket úgyis hamar megunsz vagy nincs semmi hasznod belőle. Nézz utána, hogy a kozmetikumok, háztartási szerek, élelmiszerek valóban hozzájárulnak az egészséged fenntartásához, vagy csak megszokásból vásárolsz bizonyos termékeket.

Az így megspórolt összeget érdemesebb tárgyak helyett különböző élményekre, utazásra, tanulásra beváltani.

Ahogy szokták mondani, a kereslet határozza meg a kínálatot. Amíg lesznek tömegek, akik megveszik a sok ócskaságot, hasznosnak tartják a minél nagyobb választékot, addig fog létezni a felesleges áruk boltja és az őrületes túlkínálat.

Ennek a blognak nem célja minden esetet részletesen kitárgyalni, a fő cél az, hogy gondolkozzunk és tegyünk azért, hogy elégedett életet élhessünk, ahol nem a tárgyak határozzák meg boldogságunk mértékét!

Pribus Tünde