Mi az élet lényege?

Hogy jól érezzük magunkat, egészségesek legyünk, harmóniában legyünk önmagunkkal, másokkal, a világgal.

Ez szépen hangzik, de tapasztalatból tudjuk, hogy csak ritkán valósul meg teljes mértékben.

A legfőbb akadályozó tényező, hogy életünk során a kezdetektől rengeteg blokk és gát alakul ki bennünk, ami tulajdonképpen az energia szabad áramlásának megszakadása, ami megbontja az egyensúlyt és harmonikus működést. Ilyenkor nem érezzük jól magunkat.

Hogyan alakulnak ki a blokkok?

Lelki vagy testi trauma hatására a túlélés érdekében megkeményedünk, összehúzódunk, félünk. Az lenne ideális, ha a veszély elmúltával ez az állapot enyhülne, majd elmúlna. De nem ez történik. Önvédelemből benne tartjuk magunkat ebben az állapotban, mivel így tartjuk biztonságosnak, ezért ragaszkodunk is hozzá. Sokszor már észre sem vesszük a blokkjainkat, annyira megszoktuk őket, illetve bekerülnek a tudatalattinkba. Nagyon sokan úgy élnek, hogy belül állandó készültségben vannak, arra várva, hogy mikor érkezik egy következő sérelem, támadás, ami ellen védekezni kell.

Tehát a blokkok alapja a félelem.

Felnőttkori blokkok kialakulásához vezet, ha túl sokat foglalkozunk a külvilággal, képtelenek vagyunk feltölteni magunkat vagy épp ellenkezőleg állandóan befelé fordulunk, túl sokat veszünk magunkra. Minden ragaszkodás, makacs álláspont kialakít egy blokkot, ami betegséghez vezet. Mikhez ragaszkodhatunk? Negatív érzelem, félelmek, bizonyos elvek, irányzatok, berögzült életmód és táplálkozás. Ezzel szemben minél inkább képessé válunk a rugalmasságra, lazaságra, mozgásra, áramlásra, annál közelebb kerülünk a testi-lelki egészséghez.

Az öröm kulcs az egészségünkhöz, a fájdalom és félelem betegséghez vezet.

Művészi módon vagyunk képesek az örömből fájdalmat kreálni, leblokkoljuk azokat a területeket, ahol a legnagyobb örömök érhetnek bennünket. Mik lehetnének ezek? Mozgás, szexualitás, tánc, zene, mosoly, kacagás, közös játék, barátokkal való együttlét.

E helyett mit csinálnak legtöbben? Panaszkodnak a jelenre, aggódnak a jövő miatt, keseregnek a múlton. A mostban soha nincs félelem, az csak a jövőben létezik, a jövő pedig még nincs itt, tehát mitől félünk? A félelmek legnagyobb része soha nem következik be. Lehet, hogy először tudatosan kell erre figyelnünk, de előbb-utóbb természetessé válnak a jó és örömteli dolgok.

Általában a test, mint igazságmondó jelzi először, hogy valami nincs rendben velünk. A test figyelmeztetéseit komolyan kell venni és tiszta elmével átgondolni, hogy mi nem tetszik neki. Talán olyan munkahelyen vagyunk, olyan párkapcsolatban élünk, olyanok az életkörülményeink, amikben nem érezzük jól magunkat. Egy ideig be lehet csapni saját magunkat, de hosszú távon felesleges. Meddig vagyunk hajlandóak szenvedni egy számunkra rossz életben? Hónapokig? Évekig? Évtizedekig? Egész életünkben?

Az már jó jel, ha érezzük, hogy mást szeretnénk, vágyunk a változásra és hajlandóak is vagyunk változtatni. Hiszen ha minden ugyanúgy marad, vagy ellenállunk, akkor a helyzet stagnál vagy rosszabbodik. Mindig kell a változás, hiszen így haladunk előre, de nem mindegy milyen módszerrel és milyen áron történik meg.

Az igazi változás csak egyféle módon következhet be! Erről szól a sorozat második része.

Pribus Tünde és Tóth Tibor

természetgyógyászok