Az első részből megtudhattad, hogyan alakulnak ki a blokkok, és miért fontos a létezésük, majd a második részben arról a nagyon fontos tényezőről volt szó, hogy kizárólag a gyengéd, szelíd gyógymódok képesek pozitív változást előidézni.

Mire figyeljünk, amikor felkeressük a különböző szakembereket, segítőket, tanítókat, gyógyítókat?

Téved, aki azt gondolja, hogy csak kiváltságosaknak adatik meg a gyógyítás képessége. Igazából senki és mindenki gyógyító. Hogy értsük ezt?

Úgy, hogy csak öngyógyítás létezik, amire mindenki képes.

Másokat nem tudunk gyógyítani, csak hozzásegíthetjük őket ahhoz az állapothoz, amikor a saját öngyógyító rendszerük beindul, fokozódik a működése.

Sose essünk olyan tévhitekbe, hogy akadémiai tudás, állandó továbbképzés, különleges képességek kellenek ahhoz, hogy önmagunknak és másoknak jót tehessünk. Mindannyiunkban benne van a képesség, a tudás, hogy képesek legyünk magunkon és másokon segíteni. Gondolj bele abba, hogy csak rajtad múlik hogyan táplálkozol, ami által a szervezeted megkapja mindazt, amire igazából szüksége van az egészséges működéshez.

Az sem szerencsés, amit a hagyományos orvoslás használ, hogy: beteg és orvos, mintha az egyik ember felsőbbrendű lenne a másiknál, ez nagy tévedés, félelemmel vagy túlzott bizalommal társulhat.

Arra is ügyelnünk kell, hogy ne essünk át a ló túloldalára azzal, hogy elkezdünk valakihez vagy valamilyen módszerhez ragaszkodni, függővé válni. Egy jó terapeutának is figyelnie kell erre, hogy ne ragasszon magához u.n. tanítványokat és ne éreztesse azt, hogy ő a gyógyító, a nagy tanító és nélküle nem sikerülne a helyes úton járni vagy egészségesnek lenni.

Egy terapeuta egyik legfontosabb feladata önmaga rendben tartása és szeretete. Ha nem szeretjük önmagunkat, akkor hogyan tudnánk másokat szeretni? Csak olyanokra bízzuk a testünket, akik szeretettel fordulnak önmagukhoz és hozzánk is.

Ne akarjunk folyton megváltoztatni valakit, mert lehetetlen, csak saját magunkon tudunk változtatni. A gyógymódok nem erre valók, hanem arra, hogy rátereljék az embert a saját útjára. Nagyon fontos, hogy nem vagyunk felelősek másokért. Sőt, ha magunkra vesszük mások terheit, akkor akadályozzuk őket az előrehaladásban, fejlődésben.

Akik igénybe veszik mások segítségét azoknak is a legnagyobb csapda, amikor átruházzák a felelősséget. Ne felejtse el senki, hogy kizárólag saját maga felelős a boldogságáért, egészségéért.

Feltétel nélkül kell szeretnünk, akivel foglalkozunk, akivel együtt vagyunk. Mert ha bármilyen feltételt szabunk a szeretetnek, az már üzleti ügy. Miért szeretjük a gyerekünket? Ezt szülőként csak így lehet megfogalmazni: Azért, mert létezik, pont.

A terapeuták legtöbb fejtörését az okozza, ha a pácienst úgy ítélik meg, hogy nem halad. Ez miért gond? És honnan tudjuk? A teljes elfogadás azt jelenti, hogy számomra rendben vagy akkor is, ha javulsz, de akkor is ha ellenállsz ennek.

Sokan több tucat terápiával foglalkoznak, mert azt gondolják, hogy ha kipróbálják egy emberen az összeset, az egyik majd csak beválik. Pedig ez nagy tévedés. Ha a feltétel nélküli szeretet és az elfogadás az alap, akkor szinte teljesen mindegy, hogy mi a terápia. Természetesen most a szelíd gyógymódokról beszélünk. A lényeg a „vele lenni” és nem a „tenni vele valamit”. Sokkal hatékonyabb valakivel egyszerűen együtt lenni, törődni vele, mint elemzésekkel, bonyolult előírásokkal, következtetésekkel bombázni. És mindig tartsuk szem előtt, hogy csak olyan tanácsot fog bárki megfogadni, amit meg akar és meg tud tenni.

Bármelyik gyógymódot is válasszuk, a szelídség és szeretet ereje, a gyengédség hatalma az, ami segíteni fog!

Összefoglalva:

Mindenkinek vannak problémái, blokkjai. Ne akarjuk erőszakkal megszüntetni ezeket, mert nem lehet.

Kizárólag szelíd gyógymódokkal, gyengédséggel, feltétel nélküli szeretettel lehet pozitív változást elérni.

Gondolkodjunk kellemes dolgokról, éljünk örömmel.

Pribus Tünde és Tóth Tibor

természetgyógyászok