3 gyerek + 3 kutya avagy így teljes a család

Mindig is volt kutyánk, gyerekként emlékszem hófehér, Hattyú nevű kutyánkra, amely olyan jámbor volt, hogy még csak ugatásra sem méltatta magát. A párom talán még tőlem is nagyobb kutyabarát, a gyerekkorában végigbarangolta a Sajó partját Rexivel, a kis barna korcs kutyával. Összeköltözésünk után mindig megtaláltak bennünket a kis csavargó, elkóborolt vagy éppen kitett kutyák, a mostani kis Füles a negyedik, amelyet ilyen módon fogadtunk be.

 

A jelen pillanatban három kutyánk van, három különböző egyéniség. Német juhászunk mindig is volt, így a mostani a fekete rajzos, a nagy lábával mindent és mindenkit eltaposó Lizi a lány kutyánk. Tőle idősebb az öntörvényű, fiú spániel, amely bár szót fogad, de minden pillanatban azt lesi, mikor osonhat be a teraszra száraz kenyeret csenni.

A harmadik kutyát a véletlen hozta hozzánk. Néhány hónapja a nagylányom az iskolából hazajövet talált egy kis ártatlan, koromfekete, bogárszemű kutyakölyköt. Olyan kicsi volt, hogy a karunkba felvéve is vígan elfért, sőt percek alatt el is aludt. Próbáltunk utánaérdeklődni az utcában, hogy kié lehet, de senkinek sem hiányzott ez a kis reszkető jószág. Így hát itt maradt nálunk, és most hárman őrzik a házat. Valójában a kis Füles az, amelyik nagy reménységet ébreszt bennünk, hogy jó házőrző lesz. Most tanítjuk jó illemre és szófogadásra, sok mindent tanul a két nagytól is, bár ő még csak játszana velük, amit ők sokszor nem néznek jó szemmel.

A gyerekekkel kezes-bárányok, bármit csinálhatnak velük, tűrik és szeretik is azt. Főleg Lizi szeret a közelünkben lenni, hűségesen követ bárhova, csak ott lehessen mellettünk. Alapvetően szófogadóak, vezényszóra helyükre mennek, és ott is maradnak. Persze azért még mindig vannak csínytevéseik, a kertünk sohasem lesz kertmagazinba való. Előszeretettel kaparják ki a fák tövét, hogy nyáron hűsöljenek, mi betemetjük, ők minduntalan újra és újra kikaparják. Mivel a kiskutyák előszeretettel rágnak, így a ruhaszárítóról 1-2 ruhadarab az áldozatuknak esett már. Épp a minap került elő Eszter kedvenc kék pulóvere a kutyakenelből, de szerencsére csak koszos lett, nem szaggatták darabjaira.

Mit egyen a kutya, hogy ne legyen beteg?

Számomra nemcsak a családom étkezése a fontos, hanem a kutyáké is. Miért is mondom ezt? Kb. 3 évvel ezelőtt, amikor közép árkategóriájú kutyatáppal etettük őket, egyszer csak betegesek lettek. A szőrük fénytelen lett, a testük különböző helyein bőrbetegségek jelei mutatkoztak. A nagy melegben teljesen kikezdték őket a legyek, hiába fújtuk, kentük őket bármivel. Az állatorvos szerint valamilyen allergiás reakció következménye ez a szörnyű bőrbetegség, így javasolt egy prémium kategóriájú kutyatápot, amely hipoallergén is volt. Ettől sem lett jobb a helyzet, volt kisebb javulás, de folyamatosan visszaestek ebbe a szörnyű betegségbe.

 

Akkor úgy gondoltuk, hogy most már elég! Egyre többet olvasni arról, hogy a mai kutyáknál ugyanúgy megjelennek a civilizációs betegségek (akár a rák), mint az embereknél. És vajon mitől? Mi változott az elmúlt 20-30 évben? Elsősorban az ételük….

Most 3 csodálatosan egészséges kutyánk van. A kutyatápokat hírből sem ismerik, minden nap készítek nekik ételt. Azaz hetente kétszer nyers húst kapnak (csirke), négyszer főzök nekik, és heti egy nap böjtölnek. De mi is kerül a tányérjukba? Alapvetően az alap a mi maradékunk. Ha lencse, akkor az, ha főzelék, akkor az, ha pedig köles, akkor az. Tésztát szoktam belefőzni, durumzából, mivel ez kevésbé túlnemesített. De időnként kerül bele zabpehely és rizs is. Amennyiben jól tojnak anyósom tyúkjai, akkor tojást is kapnak, és ami a lényeg, a sok-sok zöldség.

Mivel minden nap főzök, és mindig kerül valami zöldség a tányérunkba, így ezek maradéka, a hámozás során megmaradt héja is mind-mind a kutyák ételébe kerül. A hagymahéj, sárgarépa, fehérrépa, zeller szinte mindennapos, de gyakori a brokkoli, kevés krumplihéj és az almacsutka is.

Ősszel hátraköltöznek a kertbe a diófa alá, ahol kutakodva keresik a a lehullott diót, hogy frissen-iziben megegyék. Ilyenkor a szőrük ragyogó és fényes, látszik rajtuk, hogy makk-egészségesek. Nem mondanak nemet a friss gyümölcsnek sem, már csak azért is megeszik, nehogy a másiknak több jusson. 😀

Nálunk a kutya családtag, így természetes az, hogy olyan étellel etetem őket, amelytől nem lesznek betegek.

Riczu Anikó

eltetoetelek.hu