Vekerdy Tamás: Jól szeretni. Tudod-e, hogy milyen a gyereked? Könyvajánló

Ezt a könyvet akkor kölcsönöztem ki a könyvtárból, amikor már a hócipőm is tele volt a kicsi lányom iskolai problémáival. Biztos, hogy majdnem minden nap házi feladatot kell írni az iskola után? Hogy minden vasárnap tanulással kell, hogy teljen? Hogy az otthon maradt rajzért egyest kell adni egy harmadikos gyereknek? Hogy nagy baj az, hogy a gyerekem lassabb az átlagnál?

Vekerdy írásaival többször találkoztam már, nemsokára lesz egy előadása is, amelyen mindenképp részt veszek. Úgyhogy éppen itt volt az idő arra, hogy olvasgassak tőle egy kicsit. Hogy az önbizalmam, és a gyermekem önbizalma is a helyére kerüljön…

Higgy bennem, és sokra viszem…

Már az első fejezetben egy nagyon érdekes tanulmányra világít rá (pygmalion-effektus) a szerző, amelynek a lényege az, hogy eredeti képességeinktől eltérően olyanokká válunk, mint amilyennek a környezetünk lát minket. A tanár ítéletei és előítéletei döntően befolyásolják a gyerekek fejlődését. A gyerek – bizonyos határok között – olyanná lesz, amilyennek a tanár látja, látni szeretné, és olyan teljesítményt nyújt, amilyenre a tanár jó- (vagy rossz-) akarattal és várakozó figyelemmel képesnek tartja. Tehát egy idő után a pozítív vagy éppen a negatív elvárásoknak megfelelően fog viselkedni a gyerek, ha csak a hibáit látják és sorolják nap mint nap, akkor a gyerek egyre rosszabb lesz… hiszen ez az elvárás. Ezeket a vizsgálatokat 25 éven át figyelték, és folyton megerősítést nyert ennek bizonyossága.

Külön ír a szerző az iskolai elvárásokról, a tananyagokról és ezek felesleges mivoltáról. Vagyis ezen információkra felnőtt korunkban szinte semmi szükségünk nem lesz. Szidjuk az európai és amerikai iskolákat, hogy ott nem tanulnak semmit… igen, ott a tapasztalat kap nagyobb hangsúlyt, a jellemképzés…

Művészettel nevelni…

Kodály gondolata említve van a könyvben, miszerint a zene tanításával nem művészeket nevelünk, hanem művészettel nevelünk. Kimutatták, hogy nemcsak a tüdőkapacitásuk nő ezen gyerekeknek, de például matematikából és idegen nyelvből is jobban teljesítenek… mert a zene, a művészet ezekre mind hat. Az egyáltalán nem fontos, hogy tehetsége legyen a művészethez (zene, rajz, tánc), ha kedve van hozzá!!! Ezért is jár a gyerekem zeneiskolába, most éppen furulyázik, jövőre hegedülni szeretne. MERT szereti… és ez fontosabb, mint a házi feladat…

Siessünk… siessünk…

Mindent mérünk… az olvasás sebességét, a számolás sebességét, az írás sebességét. A tehetség iskolás értelemben nem akar (és nem tud!) sietni. Ábrándozni akar, merengeni.

Karácsony Sándor szerint kétféle észjárás van az iskolában. Az egyik könnyedén-elegánsan a felületen siklik, mint a borotva. A másik nehézkesen mozdul, lassan megy, mint az eke, de mélyen szánt. Ha gyökér vagy más akadály kerül elébe, visszahúzódik, újra próbálja. Ha reménytelen, megkerüli, és a túloldalról veszi szemügyre… Ilyen a teremtő gondolkodás. Eke. De ma iskoláinkban a borotváé minden érem.

A könyv második részében a szerző külön fejezetet szentel a szoptatás-hordozás-együtt alvás témakörének, majd visszakanyarodik az óvodás és iskolás korhoz, ahol a “kezelhetetlen”, “rendellenes”, “nehéz gyerekekről” ír.

Tehetséges vagy problémás?

Azt tudni kell, hogy a tehetséges, kreatív gyerek nehezebben kezelhető, makacs, érzékeny, öntörvényű, konfliktusokat hordoz magában. A mai iskola azonban konfliktusmentes gyerekeket kér, azaz könnyen bedarálhatókat. Ne legyen véleményük, ne kérdezzenek, ne álljanak ki a valódi vagy vélt igazukért…álljanak be a sorba… kockásodjanak…

Ajánlom ezt a könyvet kis- és nagygyermekes anyukákak és apukáknak, mert rájövünk arra, hogy nem kell tökéletesnek lennünk, sem nekünk szülőknek, sem a gyerekeknek… és igazából ajánlom ezt a könyvet a pedagógusoknak, hogy lássák azt, hogy a rendszer olyan amilyen, de a rendszerben ott vannak a tanárok és a szülők, akik segítségével a gyerek újra gyerek lehet a gyermekkorban… a házi feladat, a tanulnivalók, a különórák csak másodlagosak, a gyerek gyerek lehessen! Futkározzon, görkorizzon, biciklizzen, a nagyihoz menjen, játsszon a kutyával, énekeljen, zenéljen, táncoljon… olvassunk együtt, birkózzunk, hülyéskedjünk… mert a gyerekkor nagyon gyorsan elrepül… és az felnőttkor alapjait a gyermekkorban rakjuk le!

Riczu Anikó

eltetoetelek.hu

 

Értesítés kedvezményekről, hasznos írásokról, érdekes programjainkról

Adatvédelmi tájékoztató