Elkészülni, vigyázz, kész, rajt…

4.45, ébreszt a telefon. Picit korábbra szoktam állítani az ébresztést, hogy legyen egy kis időm még lustálkodni. A reggeli sötétség nem könnyíti meg a dolgomat, de azért 10 perc múlva már a fürdőszobában mosom az arcomat. Sok dolgom van még indulásig, minden perc számít.

Mivel dolgozok, így az ebéd elkészítése a reggeli órákra marad. Van olyan, hogy este megfőzök, de nem minden étel jó melegítve… csak a töltött káposzta. 😀 De ezt nem nagyon főzök, már csak azért sem, mert nem eszünk disznóhúst. Este lefekvéskor mindig kitalálom, hogy mit főzzek, vagy az éjszaka megálmodom. Két napja készítettem egy igen ízletes paradicsomos szószt, amely tele van mindenféle földi jóval. Került bele jó sok vöröshagyma, fokhagyma, sárgarépa, zellerszár, és a télen elrakott kápia paprika is. Nos, adott volt ez a  szósz, úgyhogy könnyedén összeállítottam ebből egy padlizsános lasagnet.

4.55 Ekkor már kellően fel vagyok pörögve, mivel minden elvesztegetett perc értékes, az óra megállíthatatlanul ketyeg. Gyorsan meghámozom a padlizsánt, amelyek a következő pillanatban már a fűszerekkel ismerkednek, a légkeveréses sütő pedig várja, hogy pirosra süthesse a padlizsán karikákat.

Egy másik szálon már készítem elő a gyerekek uzsonnáját. Tegnap szendvicset kaptak, így ma egy kicsit a kedvükbe járva almás palacsintát terveztem. Az alma pillanatok alatt összebarátkozott a reszelővel, majd belekerült a tönkölyliszt és a többi hozzávaló is. Kedvenc kerámia serpenyőm már a tűzön forrósodik, percek múlva már adagolom is a pici palacsintákat.

Közben a padlizsán szépen piroslik, így a lasagne összeállítása sem várat már sokáig.

5.35, időben vagyok… az ebéd már a sütőben,  ahol a forróság megteszi a hatását, az ízek kellőképpen összeérnek, a tészta átveszi a szósz illatát és zamatát, a sajt a tetején lágyan ráolvadva megkoronázza az ízeket.

Minden reggel törekszem arra, hogy egy kicsit megmozgassam magam. Nos, azért ilyenkor nem egy aerobikra vágyok, csak egy kis energetikai gyakorlatra, amely a gerincem háti- és ágyéki szakaszát is kellően átmozgatja. Valójában ez egy fél órás gyakorlat lenne, de időszűke miatt 20 perc alatt elvégzem.

Az ébredés óta eltelt egy órában már túl vagyok az ebéd összeállításán, kisültek a palacsinták, és még a torna is belefért.

6.00, kezdődik a második forduló.

A reggeli nálunk szent és sérthetetlen, enélkül senki nem mehet sehova. Szóval, ha csak 2 falatot esznek, akkor is enni kell, hiszen a következő étkezésre csak 9 órakor lesz lehetőségük. Még este közvéleménykutatást végeztem, hogy mit reggeliznének, a kicsi lányom bundás kenyeret kért. Többnyire tönkölykása vagy kukoricakása készül, de ha ráunnak, akkor kérvényezik a tojásos reggelit. Viszont a nagylányom nem szereti a bundás kenyeret, így az ő reggelije még egy nagy kérdőjel a fejemben. Titkon remélem, hogy most megelégszik a banános turmixal is, amelyet már magának el tud készíteni. Ha tévedek, akkor még egy kása készítése is vár rám.

Ébresztem a nagylányt, és megtudakolom a reggeli igényét. Bizakodásom ellenére Eszter most nem kívánta a banános turmixot, így még egy kásafőzést is be kell szorítanom a reggelbe. Feltöltöm a  vízforralót, majd elkészítem a szokásos gyógyteánkat és a bundás kenyérhez a mézes-citromos teát.

Már forgatom a tojásban a kenyeret, illatozik a lakás, amikor a két kicsit is ébresztem. Zsófi már 3 perc múlva meg is jelenik a konyhában, reggelire várva. Ekkor kezdek turbó fokozatra kapcsolni, hiszen 40 perc múlva már a kocsiban kell ülnünk.

6.30. Hiába volt ébresztő,  a kicsi lánynak egy ébresztés nem elég. Bemegyek hozzá, elkészítem a ruháját és simogatásokkal próbálom az ébrenlét felé terelgetni. Ő még igényli, hogy egy kicsit elidőzzek mellette, figyeljem és támogassam az öltözését. Közben a gondolataim cikáznak, hogy még mit kell besűrítenem a következő fél órába.

Mivel reggel sütöttem-főztem, ilyenkor muszáj egy gyors zuhanyzás. Ezt abból is gondolom, hogy amikor kutyáinkkal  összetalálkozok az udvaron,, módfelett örülnek a jelenlétemnek. Százezer illat burkolja be az aurámat, miközben ők örömmel körbenyalnának, ha  engedném. Számukra én akár a vacsorát is jelenthetném, bár szerencsére, nem egy öldöklő fajták. 😀

Amíg a kicsi lány reggelizik, addig én beiktatok egy gyors zuhanyzást. Valóban gyors, mert 3 perc múlva már törölközöm is. Közben a kicsit figyelmeztetem a fogmosásra és a fésülködésre, mert ez a két dolog nem tartozik a kedvenc időtöltései közé.

Sminknek nem is nevezném azt, amit én reggel 2 perc alatt véghez viszek, majd még a konyhába száguldva összeragasztom a palacsintákat csokis mogyorókrémmel, illetve lekvárral. Ekkor már jönnek a lányok is segíteni, becsomagolják, és elteszik az uzsonnás dobozt a táskájukba.

Közben megpillantom a kihűlt gyógyteámat, amelynek élvezésére már végképp nincs időm. Nem tud elvinni a Bükk lankás dombjaira, nem élvezhetem a tea fogyasztásával járó néhány perces megpihenést. 10 másodperc múlva már üres a pohár. A gyerekek indulásra készen, amikor én még magamra nem is gondoltam. Gyors mozdulattal landol a táskámban 3 narancs a citrusfacsaróval együtt, 2 banán és egy szelet, bedobozolt lasagne.

7.10 Indulás. Ekkor még egy gyors pillantással kinézek az ablakon, hogy  szemrevételezzem a kocsit, hogy befagyott-e a szélvédő, vagy üzemképes-e a kocsi, úgy ahogy van. Szerencsére most nem fagyott, így csak beindítottam, hogy melegedjen egy kicsit a diesel motor. A kutyákat bezárjuk, kaput kinyitjuk, táskák a kocsiban…. Kész… elkészültünk… szerencsére ma nem késünk el.

A 10 perces autóút arra elég, hogy gyorsan átbeszéljük, hogy kinek mi a délutáni programja, hova mennek, illetve hol találkozunk.

7.25 A nagylány beviharzik a gimibe, mert neki 5 perc múlva már kezdődik is az első óra. A két kicsi viszont még várhat fél órát az iskolában, hogy becsöngessenek.

7.30 Munkahelyen ülök, és kifújom magam. Az elkövetkező fél óra végre az enyém… nyugodtan megreggelizek, majd kezdődik a munkaidő.

Szép Napot Nektek!

Riczu Anikó